Orbán Viktor csokit fal a Parlamentben

Orbán Viktor szájával tépi le a csokiról a csomagolást. Ezután falni kezdi, majd hasát düllesztve elégedetten hanyatt dől. Mindezt fényes egyházi segédlettel, 2014-ben, Magyarországon.


Semjén Zsolt és Orbán Viktor családi fotókkal díszített ingyen csokin osztozott hétfőn a magyar parlamentben. A miniszterelnök éhes lehetett - vagy nagyon dühös - , mert a papírt a fogával tépte fel. A csokit az állásukat féltő dohányipari dolgozók küldtek a képviselőknek, kérve, hogy szavazzanak nemmel a dohányipart érintő törvényekre. A történet:

A Kossuth téren tüntető dohányipari dolgozók 2014. december 15-én csokoládészeletet osztottak volna a képviselőknek, kérve őket, hogy ne szavazzák meg az állásukat veszélyeztető törvényeket. A csokikat végül Varju László DK-s képviselő vette át és osztotta szét a parlamentben.

A csomagolópapíron családi fotók szerepeltek, a hátoldalukon pedig a következő üzenet: "Én azt szeretném az angyalkától, hogy a szüleink ne veszítsék el a munkájukat. Segíts kérlek tejesíteni! Szavazz nemmel a dohányipart érintő törvényekre!"

Orbán mint Hitler, Kim Dzsongun, Castro, Sztalin

Orbán Viktor arcmása átmaszkírozva Adolf Hitlerré, Kim Dzsongunná, Fidel Castrová és Joszif Sztalinná:

Orbán Viktor magyar miniszterelnök diktátorként ábrázolva: Adolf Hitler, Kim Dzsongun, Fidel Castro és Joszif Sztalin - karikatúrák Orbánról. Diktatúra és személyi kultusz Magyarországon

Orbán manipulálja a médiát


A 9GAG egy képet tett ki a címlapjára, amin Orbán Viktor látható - aki így manipulálja, vezérli kézileg a magyar médiát. Aztán a forrás kirakta a Facebook-oldalára is, aminek majd 21,5 millió lájkolója van. A kép csak itt eddig több mint 170 122 lájkot kapott (az enyémet is beleértve) és közel 28 ezren osztották meg. Lám, milyen népszerű a magyar miniszterelnök!




Orbán Viktor és az internetadó

Marian Kamensky (Ausztria) karikatúrája az internetező Orbán Viktorról. I love the middle ages! - szeretem a középkort!

Tiltakozás az internetadó ellen

A Reuters szerint százezren tüntettek a demokráciáért Bodapesten


Kormányellenes tüntetéssé vált az internetadó elleni október 28-i demonstráció. Budapesten tízezres tömeg gyűlt össze a József Nádor téren, majd három beszéd után a békés tömeg elindult Budára, a nulla kilométerkőhöz. A menet időközben több tízezresre duzzadt. Nulla forint internetadót akarnak. A hivatalos program végén ezrek vonultak a Parlament elé, ahol az uniós lobogó kifüggesztését követelték. Tíz vidéki városban is tiltakoztak.

A tervezett internetadó bevezetése és Orbán Viktor kormánya ellen tüntetők szerint Orbán kormánya aláássa a demokráciát és kárt tesz Magyarország más uniós tagországokkal fenntartott kapcsolataiban – írja a Reuters hírügynökség, amely tudósításában kiemeli: Orbánék megadóztatták a bankokat, a kereskedelmet, az energia- és a telekommunikációs szektorokat, hogy a költségvetési hiányt kordában tartsák. Ám ezzel kockára tették a gazdaság egy részének nyereséges működését, és tovább borzolták a külföldi befektetőt idegeit.

felhasználók és internetszolgáltatók által egyaránt demokráciaellenesnek nyilvánított internetadó ötlete először a 2015-ös adótörvény ismertetésekor merült fel – emlékeztet a hírügynökség. - See more at: http://www.168ora.hu/itthon/reuters-szazezrek-tuntettek-demokraciaert-budapesten-131687.html#sthash.KJf8cZ0S.dpuf
felhasználók és internetszolgáltatók által egyaránt demokráciaellenesnek nyilvánított internetadó ötlete először a 2015-ös adótörvény ismertetésekor merült fel – emlékeztet a hírügynökség. - See more at: http://www.168ora.hu/itthon/reuters-szazezrek-tuntettek-demokraciaert-budapesten-131687.html#sthash.KJf8cZ0S.dpuf
felhasználók és internetszolgáltatók által egyaránt demokráciaellenesnek nyilvánított internetadó ötlete először a 2015-ös adótörvény ismertetésekor merült fel – emlékeztet a hírügynökség. - See more at: http://www.168ora.hu/itthon/reuters-szazezrek-tuntettek-demokraciaert-budapesten-131687.html#sthash.KJf8cZ0S.dpuf



A Deutsche Welle, amely szintén százezres tüntetésről számolt be, idézte Várady Zsolt iwiw-alapítót, aki a József Nádor téren tartott beszédet még a tüntetés elején. „Az internetadó a kormány önkényuralmának a jelképe” – idézte a felszólalót a német lap.

A tüntetésről ismét részletes cikket közölt az orosz Russia Today hírtévé (RT) is, amely a Reuters becslését hitelesnek tekintve szintén százezres demonstrációról írt, de közölt beszámolót a pánarab Al-Dzsazíra hírtévé is.

Orbán Viktor lecsap a sajtóra

A New York Times / Edel Rodriguez karikatúrája
Nem kisebb súlyú sajtóorgánum, mint az amerikai The New York Times véleményoldalán jelent meg Philip N. Howard professzor cikke Magyarország lecsap a sajtóra címmel. Az írást a Galamus.hu ismertette részletesen az alábbiak szerint:

Az Európai Unió kihívó talány előtt áll. Miközben Magyarország azon van, hogy Európa leginkább ellenőrzött médiarendszerét építse fel, az Európai Unió Bizottsága éppen augusztusban döntött úgy, hogy közel 22 milliárd eurónyi gazdasági segítséget nyújt az országnak.

Magyarország zavaró példává vált arra, hogyan tudja leépíteni a demokráciát egy politikai elit, még Európa szívében is. Orbán Viktor a választásokon sikeres jobboldali populizmust felhasználva autokrata módon lecsapott az ország sajtójára, amelyet a Freedom House elnevezésű független szervezet jelenleg csupán „részben szabadnak” sorol be.

Orbán médiastratégiájának több összetevője van. Először is, az ország médiahatóságának de facto ellenőrzése lehetővé tette számára, hogy politikai kinevezéseket érvényesítsen még a média jelentéktelenebb pozícióiban is.  Másodszor, az ügynökség nem csupán a médián belüli versenyt és a sugárzási engedélyeket szabályozza, hanem a tartalom feletti ellenőrzés jogát is megkapta. Miközben a médiától megkövetelik az alkotmányos rend tiszteletben tartását, Orbán kinevezettjei döntik el, hogy ez mit jelent.

A sajtóorgánumoknak olyan aprólékos módon kell rendelkezésre bocsátani az alkalmazottaikról és szerződéseikről szóló adatokat, valamint a szerkesztőségi és reklámtartalmakat, ahogyan Európa egyetlen más részében sem köteles ezt megtenni a kormányának egyetlen sajtóorgánum sem. És a médiahatóság szokatlan végrehajtató hatáskört is kapott: ennek az egyetlen, kétes függetlenségű ügynökségnek a bírságok, felfüggesztések, engedély-visszavonások és üzleti bezárások teljes arzenálja áll rendelkezésére.

A médiaszabadság korlátozásának óriási politikai hatása volt. A legutóbbi, idén áprilisi választásokra a kormány hatásosan megzabolázta az ország összes műsorsugárzó sajtóorgánumát. A nagyobb lapok kedvezően számoltak be Orbán pártjáról, a Fideszről. A beszélgető rádiók és a hírtelevíziók aránytalanul sok időt adtak a kormány képviselőinek, míg az ellenzéki pártokról adott tájékoztatásuk főleg a korrupcióra és a belharcokra összpontosított. Amikor a választás napjának közeledtével Budapesten sétáltam, az óriásplakátokon mindenütt a kormány mosolygó vezetőit láttam, de gyalogolhattam egész nap úgy, hogy nem láttam egyetlen ellenzéki plakátot sem.

A médiaellenőrzés, amely a kormány hangját uralkodóvá tette, csökkentette a közönség lelkesedését a választás iránt. Az ellenzéknek nem sikerült mobilizálni a választókat, de ez a kormányzó pártnak sem sikerült: a szavazásra jogosultak alig 60 százaléka voksolt, ami rekord alacsony szint. A legnagyobb nyertes a szélsőjobboldali párt, a Jobbik volt, amely a szavazatok több mint 20 százalékát szerezte meg. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet külön hangsúlyozottan bírálta az „egyoldalúan elfogult sajtótájékoztatást”.

Akkortájt, amikor tavaly Budapestre érkeztem, a kormány új politikába kezdett: hirdetési megrendelésekkel kedvezett a baráti médiatársaságoknak, és megvonta a támogatást  a kritikus sajtóorgánumoktól. Amikor a független orgánumok, különösen a rádiók látták, hogyan zuhannak a bevételeik, a kormány barátai jelentkeztek, hogy felvásárolják az engedélyeiket. Most egy új reklámadó kényszeríti majd a médiatársaságokat, hogy az adózás előtti nyereségük jelentős részét továbbadják a kormánynak. Ez lényegében az ágazat részleges államosítását jelenti.

Az újra megválasztott Fidesz-kormány most kiterjesztette médiastratégiáját az internetes publikációkra, amelyek az ország merészebb tényfeltáró újságíróinak utolsó menedékévé váltak. Sok publikáció számára a reklámadó újabb, megsemmisítő csapás lesz, és némelyik, mint a HVG című hetilap, Magyarország legfontosabb független hírmagazinja, bezárásra kényszerülhet.

„Ha van jelentős újság Magyarországon, akkor az a HVG. Túlélte a kommunizmust, de könnyen lehet, hogy nem éli túl Orbánt” – mondta Amy Brouillette médiaelemző, kollégám a Közép-Európai Egyetemen.

Az EU bizottsága 2012-ben jogi lépésekkel fenyegette meg Magyarországot tekintélyelvű intézkedései miatt. A Fidesz-kormány erre apróbb módosításokkal válaszolt, Thorbjörn Jagland, az Európa Tanács főtitkára áldását adta rájuk mint „jelentős módosításokra”, és annyiban hagyta. Orbán azt hangoztatja, hogy megfelel az európai normáknak, de a Média- és Kommunikációs Tanulmányok Központjában, ahol én vagyok az igazgató, joghallgatók bebizonyították, hogy valójában mennyire messze jár Magyarország az európai normáktól. Haraszti Miklós magyar jogvédő, korábban az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet sajtószabadság-szakértője úgy becsüli, hogy a kormány gyakorlatilag százszázalékos ellenőrzéssel rendelkezik a városokon kívüli sajtóorgánumok felett.

A rádiótól a televízión át a nyomtatott sajtóig a tulajdonlás és a beolvasztás különféle formáival az ellenőrzés légköre nem csupán az öncenzúra erős trendjét hozta a magyar újságírásba, hanem dermesztő hatással van a külföldi tulajdonban lévő médiaérdekeltségekre is. Nemrég elbocsátottak egy online szerkesztőt, aki a hatalmas német Telekom egyik médialeányánál dolgozott, mert cikket közölt Orbán egyik miniszterének kiadásairól. A reklámadóra válaszolva a Bertelsmann tulajdonában lévő RTL Group megbírálta az Orbán-kormányt az adó politikai függetlenségének aláásására tett „agresszív próbálkozása” miatt.

Hogyan lehetséges mindez az Európai Unióban? A bizottság tartózkodása az olyan intézkedésekkel kapcsolatban, mint az új reklámadó, azt jelenti, hogy Orbán kevés rosszalló jelzést kapott azt illetően, amit egy veterán budapesti amerikai újságíró, Erik D’Amato nemrég a HVG-nek adott interjúban Magyarország „putyinizálódásának” nevezett. Valójában az európai támogatás közvetlenül a miniszterelnök irodáján folyik majd át, megerősíti és megjutalmazza Orbán tekintélyelvű tendenciáit – annak ellenére, hogy a kormánybarát sajtóorgánumok az Európai Uniót beavatkozó idegen hatalomként ábrázolják.

Ha visszatartják a pénzt, Orbán zsarnoknak nevezheti az uniót. Ám ha kifizetik a pénzt, az egészen bizonyosan még inkább zsarnokká fogja tenni Orbánt, mint amilyen már most is. A strukturális alap segélycsomagjának kifizetését ahhoz kell kötni, hogy helyreállítsák azt a politikát, amely a Fidesz és Orbán hatalomra jutása előtt létrehozta a média egészséges pluralizmusát.

Az információs, kommunikációs és médiapolitika hatással van minden más politikára. A médiapluralizmus teszi működőképessé a demokráciákat. Ezt minden európai politikacsináló el fogja mondani, és minden újságíró ki fogja nyomtatni. Ám egy olyan rezsimnek, amely ennyire kemény a médiával szemben, nem volna szabad ilyen nagyvonalú és feltétel nélküli támogatást kapnia. Európának nem szabad finanszíroznia egy olyan kormányt, amely aláássa a demokrácia egyik fő pillérét.




Philip N. Howard, a Közép-Európai Egyetem és a Washingtoni Egyetem professzora, és a „Pax Technica: Hogyan szabadíthat fel vagy börtönözhet be minket a dolgok internetje” (Pax Technica: How the Internet of Things May Set Us Free or Lock Us Up) című, hamarosan megjelenő könyv szerzője.

Orbán és a nácibarát sarlatánok

Azért se látjuk Orbánt félelmetesnek!

Kemény hangvételű szerkesztőségi cikkben bírálja Tereskova férfiműzsáját, Orbán Viktor magyar kormányfőt a Washington Post amerikai lap, amely azzal indul, hogy 4 esztendőn át bizonygatták Brüsszelben Orbán lobbistái és magas rangú küldöttjei, hogy az EU félreérti a magyar kormányfő politikáját, és hogy a szabad sajtó, illetve a független bíróságok felszámolása, a vallásszabadság korlátozása, és pártja választási győzelmének előre bebiztosítása miatt őt kritizálók nagyon félreértettek mindent, valójában csak a kommunista rezsim maradékának eltakarítása zajlik. A 2014. július 26-i tusványosi illiberális beszédével azonban „kihúzta a szőnyeget saját propagandistái lába alól is” azzal, hogy kinyilvánította, autokrata államot épít, szingapúri, kínai, indiai, török mintára. A cikkben több részletet is kiemelnek a beszédből, például megemlítik, mit mondott Orbán Amerikáról (az amerikai puha hatalom ereje hanyatlik, a liberális értékek ma a korrupciót, a szexet és az erőszakot testesítik meg).

A Washington Post szerint Orbán homályosan fogalmazott abban a kérdésben, hogy mi is az az illiberális modell, de „A MAGYAROK TÚLSÁGOSAN IS JÓL TUDJÁK, MIRE GONDOLT:
a szólásszabadság megnyirbálása, a nem keresztényeket és a roma kisebbséget érintő megkülönböztető törvények, az állami irányítású gazdasági populizmus, amely gyanakodva méregeti a külföldi tőkét”.

A lap szerint azonban az, amit Orbán bemutat a valóságban, nem más, mint „UGYANAZ AZ AUTORITER NACIONALIZMUS, AMELYET A 20. SZÁZADBAN OLY SOK BANDITA ÉS SARLATÁN IS GYAKOROLT – KÖZTÜK A NÁCIBARÁT II. VILÁGHÁBORÚS MAGYARORSZÁGI REZSIM”.

Ha volt is eredeti ötlet a beszédben, az csak annyi volt a lap szerint, hogy a magyar kormányfő úgy próbál meg illiberalizmust építeni, hogy közben az Európai Unió tagja marad. „Ezért az EU vezetőinek gyorsan lépniük kellene, hogy kibillentsék Orbánt ebből az önteltségből.”

A lap megjegyzi, az EU-n kívül, amely 20 milliárd dollárnyi segélyt ígért Magyarországnak a következő hét évre - az USA-nak is lépnie kell: le kell fokoznia az Orbán-kormánnyal fennálló kapcsolatot . „ORBÁN ÚR KIZÁRTA MAGÁT A NYUGATI DEMOKRÁCIÁKBÓL; VELE ÉS KORMÁNYÁVAL ENNEK MEGFELELŐEN KELL BÁNNI” – írja a Washington Post egy keresőmarketing szempontból is jelentősnek látszó cikkben.

Épül a német megszállás emlékműve




Csillag Ádám videója

Épül a német megszállás emlékműve 2014. június 11. Vargha János és Erdős Virág felszólalása

A magyar kormány tavaly szilveszterkor megjelent rendelete szerint a Szabadság téri emlékművet eredetileg március 19-én, a német megszállás évfordulóján adták volna át, majd az építkezés befejezésének dátumát a kormány május 31-re módosította, de ez júnus közepére tolódott (állítólag azért, hogy ne essen egybe Orbán Viktor miniszterelnök születésnapjával).  A szoborcsoport ellen hónapok óta tiltakoznak a helyszínen azok, akik úgy vélik, hogy történelemhamisítás olyan szobrot készíteni, amely a második világháborús Magyarországot az ártatlan Gábriel arkangyalként ábrázolja. A magyar miniszterelnök az írásban tiltakozóknak (társadalmi szervezetek, amerikai képviselők, stb.) sorra cinikus, elutasító válaszokat írt.

Origo-ügy

Június 3-án délelőtt az Origo zrt. ezt a közleményt adta ki:
"A médiában megjelent találgatásokra reagálva az Origo Zrt. a leghatározottabban cáfolja, hogy a ma reggel bejelentett főszerkesztőváltás mögött bármilyen politikai ok vagy nyomásgyakorlás húzódna meg. A döntés mögött az Origo Zrt. integrált tartalom-előállítási stratégiájának megvalósítása áll, melyben a vállalathoz tartozó eddig elkülönülten működő különböző tartalmi egységek tartalomirányítási szervezeteit, szerkesztőségeit egységes irányítás alá helyezi. Az átszervezés célja a hatékonyabb és szinergiákat jobban érvényesítő szervezet kialakítása."

Az Origo főszerkesztőjének leváltása után a lap szerkesztősége is megjelentette álláspontját.

A lap újságírói, úgy tűnik, másképp látták a helyzetet:  
"az Origo szerkesztősége nem ért egyet Sáling Gergő főszerkesztő leváltásával, mivel a szerkesztőség életét, a lap irányvonalát befolyásoló döntésnél, illetve az új főszerkesztő kiválasztásánál a szerkesztőség véleményét nem vették figyelembe. A jelenlegi helyzetben az Origo szerkesztősége nem látja biztosítottnak, hogy az eddigi munkáját továbbra is folytassa.”
3-án délután 5-től az Origo hírportál főszerkesztőjének leváltása miatt tüntetésre került sor Budapesten, cirka ezren tüntettek Sáling mellett. A megmozdulást a Kettős Mérce szervezte.

A demonstráció résztvevői az Origo szerkesztősége előtt, a VII. kerületi Dob utcában gyülekeztek, ahol megafonon felolvasták négy hírportálnak, az Indexnek, a 444-nek, az Átlátszónak és az Origónak az állásfoglalását, amelyben kiálltak a sajtószabadságért.

A tüntetők a Kossuth Lajos térre, a Miniszterelnökséghez vonultak a Teréz körút-Bajcsy-Zsilinszky út-Alkotmány utca útvonalon. A rendőrség biztosította a menetet, az útvonalon szünetelt a közlekedés. Amikor az élen vonulók elhagyták a Nyugati teret, a tüntető csoport vége akkor volt a Podmaniczky utcánál.
   
A demonstráción többen is azt hangoztatták, hogy Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár nyomására távolították el a hírportál éléről Sáling Gergőt, a tüntetők a "szabad ország, szabad média" rigmust skandálták.
   
Az Origo információi szerint a tüntetők hét óra körül értek a Kossuth térre. Közben egyre többen csatlakoztak a tömeghez, így már a létszám megközelítette az ezret. A szervezők megköszönték a résztvevőknek, hogy szolidaritásukról biztosították az Origo szerkesztőségét, és kiálltak a sajtószabadságért, majd a demonstráció a himnusz eléneklésével ért véget.

A 444.hu arról írt korábban, hogy nem Sáling teljesítményével volt gond. Megjegyzik, hogy érezhető feszültséget okozott a szerkesztőség és a tulajdonos körül például az, hogy a választások idején az Origo (más lapokkal együtt) szolidaritást vállalt a 444, a Cink, a Hír 24 és a Magyar Narancs mellett, miután ezeket a lapokat nem engedték be a Fidesz választási rendezvényére.

Sáling 2013 novembere óta volt az Origo főszerkesztője, elődje a kárpátaljai származású Gazda Albert volt.

A TASZ az alkormánybírósági internet-korlátozásról

A Társaság a Szabadságjogokért jogvédő és jogfejlesztő civil szervezet. 1994-es megalakulása óta működnek annak érdekében, hogy bárki megismerhesse alapvető emberi jogait, és érvényesíthesse azokat a hatalom indokolatlan beavatkozásaival és mulasztásaival szemben. Fő tevékenységeik: jogvédelem, jogfejlesztés, és a nyilvánosság tájékoztatása, mozgósítása. E munkájuk keretében véleményezték az AB azon döntését, amely szerint az internetszolgáltatók akkor is felelősséget viselnek a jogsértő kommentekért, ha nem tudtak róluk és eltávolították őket. Sokak szerint ez az internetes szabadság halálát jelentheti Magyarországon. Honlapjukon közzétett állásfoglalásuk az alábbiakban olvasható:  

Tekinthető mindenki potenciális terroristának? 

2010. május 31.

A magyar Alkotmánybíróság már 2 éve nem tud dönteni a lakosság korlátlan megfigyelését lehetővé tevő jogszabályok alkotmányosságáról, amelyek alkotmányossági vizsgálatát a TASZ kezdeményezte. Németország és Románia alkotmánybíróságai azonban megsemmisítették a kísértetiesen hasonló nemzeti törvényeiket. A külföldi döntések erős támpontot jelentenek a magyar testület számára is – olvassa el, hogy miért!

Tudjuk jól, hogy a politikusok hajlamosak elvetni a sulykot szabadságjogok korlátozása terén, ha közbiztonság és terrorveszély szirénéneke csendül fel egy-egy kirívóan erőszakos, tragikus esemény kapcsán. Ezt példázza a 2006-os londoni és madridi terrortámadások után elfogadott távközlési adatok megőrzéséről és tárolásáról szóló irányelv, amely a telefon, az internet és egyéb telekommunikációs eszközök használatakor generált ún. „forgalmi adatok” megőrzését és felhasználását tette kötelezővé. Nem csak a terrorizmus előkészületével, bűncselekmény elkövetőivel gyanúsított személyeket érint az EU döntése, hanem az összes hírközlési eszközt használó polgár magánszférája súlyosan sérelmet szenved.

A telefon, és az internet-használatkor úgynevezett forgalmi adatok keletkeznek. Ezek mutatják, hogy kinek telefonálunk és honnan, meddig tart a beszélgetés, kinek küldünk emailt vagy sms-t, milyen internetes oldalakat látogatunk. Ezek személyes adatok, amelyek segítségével nyomon követhető, hogy kivel és milyen gyakran érintkezünk, és ezért személyes kapcsolataink könnyen feltérképezhetőek. Ennek az irányelvnek a „köszönhető”, hogy ma Magyarországon a rendőrség, ügyészség és nemzetbiztonsági szolgálatok törvényi felhatalmazással rendelkeznek arra, hogy kommunikációs szokásainkkal kapcsolatos személyes adataink óriási halmazát kontroll nélkül ismerjék meg.

Természetesen a TASZ a törvény megsemmisítését indítványozta 2008. májusában, szűk két hónappal az új szabályok kihirdetését követően. Az Alkotmánybíróságot nem köti eljárási határidő, és sajnálatos módon 2 éve nem született döntés.

A Német Szövetségi Alkotmánybíróság idén márciusban kihirdetett határozata sok segítséget nyújthat a magyar alkotmányőröknek. A német testület ugyanis a magánlevelezés és telekommunikáció bizalmasságát biztosító alkotmányos szabályokkal és elvekkel ellentétesnek találta az irányelv átültetését jelentő nemzeti törvényeket.

A német és a magyar adatvédelmi jogfelfogás nagyon közel áll egymáshoz: a magyar adatvédelem alapkövének számító 15/1991 (IV.13.) AB-határozat több elemében a kulcsfontosságú 1983-as, ún. népszámlálási határozatra épül.

Nem sokkal korábban, 2009. októberében a román Alkotmánybíróság is kimondta, hogy a jogalkotó nem alkotott megfelelő garanciákat az alapvető jogok védelmében. A román alkotmánybírósági gyakorlatnak nincsen ugyan olyan jól kimutatható hatása a magyar gyakorlatra, de határozat érvei a magyar alkotmányértelmezéskor is relevánsak lehetnek.

A hasonlóságok miatt a TASZ és az Eötvös Károly Intézet fontosnak gondolta, hogy a magyar Alkotmánybíróság a német és a román testületek érvrendszerének ismeretében hozzon döntést az indítványról. Az Alkotmánybíróságnak közvetlenül is megküldött írásunk az Infokommunikáció és Jog 37. számában (2010. április) jelent meg. Az írást teljes terjedelmében ide kattintva elolvashatja. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül kiemelünk olyan néhány alapvető megállapítást, amely jól illusztrálja a jelenlegi magyar szabályozásnak is a tarthatatlanságát.

I. A német döntés

A forgalmi adatok megismerhetősége nem jelent olyan súlyú beavatkozást a magánéletbe, mint például a lehallgatás. A megőrzési kötelezettség tehát nem terjed ki a kommunikáció tartalmára, azonban a forgalmi adatokból az egyes személyek intim szféráját is érintő következtetések vonhatók le. A telefonbeszélgetések címzettjei, időpontjai, helyszínei kombinációjából - ha azokat hosszabb távon figyelik -, az egyének társadalmi, politikai hovatartozására, személyes preferenciáira, hajlamaikra, gyengeségeikre lehet következtetni. Ezen adatok tárolása lehetővé teszi gyakorlatilag minden polgár személyiség- és mozgásprofiljának felállítását. Fennáll a veszélye a visszaélésszerű felhasználásnak és az indok nélküli, készletező adattárolás alkalmas egyfajta fenyegető megfigyeltség-érzés előidézésére.
 Az irányelv szabályai következtében bevezetett példátlan volumenű adattárolás önmagában nem alkotmányellenes, azonban az átültetés során elmaradt a jogkorlátozás arányosságát biztosító garanciák megalkotása. Nem a teljes lakosság megfigyeléseként kell értékelni az adattárolás lehetőségét, hanem a modern társadalmakban a telekommunikációs eszközök kitüntetett jelentőségére adott válaszként kell tekinteni a szabályozásra. Azonban olyan garanciális szabályokra van szükség, amelyek biztosítják, hogy az eljárás kivételes lehetőség maradjon. A kivételességet elsődlegesen az adatok lehetséges felhasználási céljainak szűk körben történő felhasználásával lehet elérni: fel kell sorolni azokat a súlyos bűncselekményeket, amely esetében a hatóságok használhatják a személyes adatokat. (A kivételesség követelménye a magyar szabályokban nem lelhető fel, hiszen az ügyészség, rendőrség, bíróság és a nemzetbiztonsági szervek az összes feladatuk ellátásához felhasználhatják a személyes adatokat. Akár egy válóperben vagy egy közlekedési szabálysértésben is elő lehet bányászni az érzékeny információinkat, holott az eredeti cél a terrorizmus és a súlyos bűncselekmények elleni harc volt. A magyar jogalkotó tehát igencsak elkanyarodott az eredeti célkitűzésektől, és uniós kötelezettségekre hivatkozva sokkal szorosabb felügyelet alá helyezte a lakosságot.) A nemzetbiztonsági szolgálatok feladatainak különleges természete sem eredményezheti az alapjogok korlátozásának elnagyolt szabályozását. Nemzetbiztonsági veszély elhárítása és hírszerzés során követelmény, hogy konkrét veszély álljon fenn, így az ismert tények alapján a titkosszolgálati eszközt célzottan a gyanús személyekkel szemben lehessen alkalmazni.  
 A magyar törvényhez hasonlóan Németországban is a hírközlési szolgáltatók kötelesek az adatok tényleges fizikai tárolására. (A hatóságok megkeresésre pedig ki kell azt szolgáltatniuk.) Ez a helyzet adatbiztonsági szempontból elfogadhatatlan, mert az állam így nem garantálja a személyes adatok technikai jellegű védelmét a megsemmisülése, illetéktelen személy hozzáférése és felhasználása ellen. Az államnak kötelessége megalkotni az adatbiztonság egységes színvonalát biztosító szabályokat, és azok betartását egy hatóság felügyeletére kell bíznia.
Németországban az információs kárpótlás fontos szempont, ezért az alkotmánybíróság fontosnak tartja, hogy ha az érintetett tájékoztatják utólagosan az adatai továbbításáról. Hírszerzés területén indokolt, hogy az érintett tudta nélkül használják a személyes információkat.

II. A román döntés

Az állammal szemben elvárás, hogy a lehető legkisebb mértékben avatkozzon be a polgárai magánszférájába. Ezzel szemben az adattárolás folyamatossága és mindenkire történő kiterjesztése a korlátozást teszi főszabállyá. Ennek következtében a magánszféra védelem elveszíti alapjogi jellegét, a jogalkotó kiüresíti a védelem tartalmát.
Az adattárolás ténye gátolhatja a telekommunikációs eszközök használatával történő vélemény szabad kifejtését, ezért közvetlen módon a szólásszabadság sérelmét is jelenti.
A román testület rámutatott arra, hogy a kommunikáció jellemzően két félből áll, azonban a fogadó fél magánszférája a saját magatartásától teljesen függetlenül kerül korlátozásra, kizárólag a kommunikációt kezdeményező akaratától függ az alapjog sérelme. Óhatatlanul a hatóság látókörébe kerülhet tehát az állampolgár, aki egy megfigyelt személlyel kommunikál, még akkor is, ha semmi köze nincsen bűncselekményekhez, terrorizmushoz.

Ha valami szégyenletes, ez az!

A megszállási lófasz

Orbán Viktor szégyenteljes levele

Szégyenletes, mélységesen felháborító és milliók érzelmeit sértő, embertársait lenéző, megalázú tartalmú négyoldalas levelet írt Dávid Katalin Széchenyi-díjas művészettörténésznek a magyar miniszterelnök az ominózus német megszállási emlékművével kapcsolatban. Orbán Viktor hosszan érvel a műalkotás mellett, az arról szóló vita pedig szerinte „nem haladja meg az olcsó politikai lökdösődés kocsmapultját”. Ez színtiszta tenyérbe mászó pofátlanság: kocsmai lökdösődésnek nevezni mind a vele egyet nem értők politikai tiltakozását, mind a szakmai ellenérvek megfogalmazóit, azokét, akik szerint a szobor mind közvetlen tartalmában történelemhamisítás, szimbólumként pedig a zsidókat deportáló és/vagy abban közreműködő magyar hatóságok felmentése történelmi bűnük és felelősségük alól.


Orbán az áldozatokat emlegeti, holott az 'áldozat' szó egyszer sem szerepel a szobortervben vagy a pályázati kiírásban.


Dávid Katalin Széchenyi-díjas művészettörténész a kormány által támogatott Magyar Művészeti Akadémia tagja. A neki címzett levélben a miniszterelnök azt írja: a Szabadság térre tervezett emlékmű ügye „bonyolult történeti, erkölcsi, politikai szövevény”, de a róla szóló vita nem haladja meg az olcsó politikai lökdösődés kocsmapultját – idézi az Origo, majd nyomában más lapok is.

Orbán kifejti, hogy miért lenne az emlékművön a német birodalmi sas és a Magyarországot szimbolizáló angyal. Utóbbiról azt írja: az ezzel kapcsolatos kritikákat egy olyan kor tünetének tartja, „amelyben a politikai, harci értelmezések vonzóbbak, mint szellemi-lelki természetűek”.

„Ez a műalkotás erkölcsi szempontból, gesztusrendszerének történelmi tartalmát tekintve pontos és makulátlan” – véli a miniszterelnök. Orbán elismeri, hogy a szobor nem olyan didaktikus, mint ahogy azt kritikusai elvárnák, de megfogalmazása szerint "a didaktikus történelmi alkotások, melyek általánosak voltak fiatalkoromban, rám inkább lehangoló benyomást tettek".

Magyarország megszállásáért Orbán szerint Németországot terheli a felelősség, ahogy azért is, ami 1944. március 19-e után történt, de felvethető Magyarország felelőssége is – utóbbi annyiban, hogy nem kezdeményeztek ellenállást, nem szegültek szembe a megszállóknak.

"Bocsánatot kértünk, habár tudjuk, hogy a népirtókkal való kollaborálás bűne megbocsáthatatlan" – írja a levélben Orbán, aki szerint "jóvátételt adtunk, holott tudjuk, ami történt jóvátehetetlen. Ugyanakkor olyan felelősséget nem vállalhatunk, amely nem illet bennünket [...] német megszállás nélkül nincs deportálás, nincsenek vagonok, és nincsenek százezerszám elveszett életek sem".





Orbán miniszterelnök azt írja írja, hogy: „Magam például az ártatlan áldozatokat látom az angyalban, és nem valamiféle ártatlan államot. (…) Ártatlan áldozatok százezreinek emléket állítani nemcsak nemcsak helyes dolog, de erkölcsi természetű kötelesség is.”

Az eredeti szoborterv azonban szöges ellentétben áll Orbán felfogásával. A szobor címe – tehát minden bizonnyal majdani felirata – „Magyarország német megszállása 1944. március 19.” A leírás szerint „Gábriel arkangyal, Isten embere, Magyarország szimbóluma.” Magyarországé, és nem az áldozatoké. Sőt, az 'áldozat' szó egyszer sem szerepel a szobortervben vagy a pályázati kiírásban. A szobortervben áll az is, hogy „az egyik, amelyik úgy gondolja, hogy erősebb (...) rátelepszik és lecsap a másik szelídebb, lágyabb vonású alakra, Magyarországot képviselő, megtestesítő Gábriel arkangyal figurájára (...) Hamar elér hozzánk és bekebelezi Magyarországot, hogy megbékjózza [sic!] gúzsbakösse lakosait. ” Ismét: Gábriel arkangyal egyértelműen Magyarországot, nem pedig az ártatlan (zsidó) áldozatok százezreit mintázza.

Ugyanerről szól maga a pályázati kiírás is: „Az emlékműnek hűen kell tükröznie Magyarország méltóságának és függetlenségének elvesztését, monumentalitásában ki kell fejeznie a megszállás egész nemzetet sújtó tragédiáját.” Tehát a kiírás szerint az Alaptörvény Nemzeti hitvallásában emlegetett szuverenitás elveszítéséről kell, hogy szóljon a szobor, nem az ártatlan áldozatokról. Ennek a feltételnek felel meg a szobortervben a következő részlet is: „A veszteségre és az elvesztés lehetőségére örök mementóként a kompozízió összképéhez képest egy kicsi, ámde annál fontosabb, középpontban lévő elem: a kézből kiguruló országlma hívja fel a figyelmet.” Ismét: nem többszázezer emberi (szinte kizárólag zsidó és cigány) élet elvesztéséről, hanem a szuverenitás elvesztéséről van szó.

Ilyeténképpen a miniszterelnöki levél kifejezetten megalázó azokra nézve, akikre mindenáron rá akarja erőltetni, semmibe veszi mások érzéseit és véleményét, hatalmi pökhendisgében olyan  értelmezését adja a szobrnak, amely sem az eredeti kiírásban, sem a művész leírásában, sem a megvalósuló szoborban, sem a szakmai véleményekben nem szerepel. Csupán Orbán beteges képzetében.

Orbán Viktor stadionja


A fáraó stadionja szülőfalujában.

A legutóbbi marketing célú tartalom

Önnek tettrekész az immunrendszere a betegségekkel szemben?