A baltás gyilkos kiadatása

Az azeri baltás gyilkos kiadatása - hiteles Facebook-történet - Orbán Viktor - Simicska Lajos - Nyerges Zsolt, Martonyi János, Szijjártó Péter, Selmeczi Gabriella, Navracsics Tibor, Kövér László, Pataki Attila.

Magyarország mint a tűdő a fazékból, hopp, kidagadt

Észre kell vennünk, hogy Magyarország világnemzet lett. Megnőtt. Orbán Viktor szerint legalábbis. És hogyan lett világnemzet? Mint a tüdő a fazékból, hopp, kidagadt. 

Határon túli magyarok magyarországi pártja

Évek óta a magyar nemzetstratégia neuralgikus pontja a határon túli magyarság integrációjának és/vagy helyben maradásának a problémaköre. A kettős állampolgárság bevezetés, vagyis a Magyarországon kívül élő magyarok visszahonosítása, úgy tűnik, több problémát teremtett, mint amennyit megoldott. Leginkább talán azért, mert a magyar politikai jobboldal saját ütőkártyájaként használja ezt a kérdést a baloldallal szemben folytatott nagy belpolitikai póker-játékában. Most azonban, teljesen váratlanul, lapot kérnek maguknak azok, akik eddig csupán a magatehetetlen tét szerepét játszották.

Kétségtelen, hogy a határon túli magyarok magyarországi pártjának (HTM²P?) a megalapítása az utóbbi évek legnagyobb ötlete. Frappáns válasz lenne a magyar jobboldalnak azon törekvésére, hogy a politikai nemzet fogalmát kiterjessze az ország határain túl élő magyarokra (s ezzel több választópolgárt állíthasson maga mögé, mintegy konkrét szavazatokra váltva azt a tőkét, amelyet a baloldal még 2004-ben kovácsolt számára a kettős állampolgárság megadása elleni fellépésével). Amennyiben a legnagyobb határon túli magyar párt (RMDSZ) elképzelése a többi régió politikai erőinek a támogatását is élvezve megvalósulna, az mindenképpen hatékony ellenlépés lehetne a Fidesz önérdekű nemzetpolitikájával szemben, amellyel egyrészt kisajátítani igyekszik a határon túli magyarság ügyét, másrészt megosztja az adott régiók magyarságát, harmadrészt a megosztott erőket egymás ádáz ellenségeivé teszi azzal, hogy közülük csupán a neki tetszőt támogatja és ismeri el partnerül, nyíltan fellépve a nagyobb helyi támogatottságot élvező formációkkal szemben (RMDSZ, Híd-Most). »a cikk folytatódik » HTM²P

---

Ne csak politizálj! Vigyázz az egészségedre is. Szívjál búzafüvet! A búzafű arra is jó, amire nem. Fogyassz bioterméket. 

A vereckei honfoglalási emlékmű

Valószínűleg fölösleges arról vitatkozni, hogy a Vereckei-hágón létesített emlékmű szép-e. E honlap készítője azonban néhány dologban biztos:

1.  A kőkolosszust többen tartják primitívnek, otrombának, eltúlzottnak, ízléstelennek, mint ahányan ezt ki is mondják (véleményüket vagy a megtestesített fogalom iránti tiszteletük miatt, vagy mások rosszallásától tartva hallgatják el).
2. Akik megfogalmazzák fenntartásaikat, számíthatnak arra, hogy nemzetárulónak bélyegzik.
3. Sokkal kisebb lett volna a hatóságok korábbi ellenállása és csekélyebb lenne az ukrán lakosság nem szűnő ellenérzése, illetve a szélsőséges nacionalisták részéről sokkal kevesebb támadás érné az emlékművet, ha szerényebb és ízlésesebb lenne; ezt a több tonnányi felmagasló tömböt azonban talán nem teljesen alaptalanul érzik sokan provokációnak, főleg akkor, ha ezt az érzésüket nem csillapítja sem a hivatalos Magyarország nemzetsratégiája, sem az emlékművet birtokló kárpátaljai magyarságszervezet magatartása, legkevésbé pedig a magyar szélsőjobb revizionista ideológiája (amellyel a kárpátaljai magyarok közül egyre többen és egyre nyíltabban szimpatizálnak). A látványosan erősödő irredenta hangok közepette nehéz az ukrán felet meggyőzni arról, hogy a monumentum csupán egy történelmi eseménynek állít emléket, nem pedig éppen a lépten-nyomon olvasható, hallható irredenta elképzeléseknek a szimbóluma itt, Ukrajna belterületén, a történelmi Magyarország határán. Ahol létrejötte óta viták és támadások kereszttüzében áll. A Vereckei-hágón.

Az emlékmű teljes történetének kronológiája itt olvasható: Vereckei honfoglalási emlékmű

Kisebbségi identitás

Nem tudok azonosulni azokkal, akik sérelmi magatartásból, történelmi nosztalgiából és a közösségi sorsverés létélményéből táplálkozva építik fel életművüket.Ha a mostohaság folytonos felpanaszolása és a mégis kitartás fogcsikorgató pátosza képezné a kárpátaljaiság legfőbb ismérvét, akkor én valóban nem tekinthetném magam kárpátaljai írónak.

Nem vagyok azonos

Soha nem éreztem kisebbségi helyzetemet és „határon túli” státusomat hátránynak. Mindig inkább úgy tekintettem rájuk, mint egy sokismeretlenes egyetlenben az „adva van” kategória értékeire – nélkülük közelébe sem juthatnék a megoldásnak. Másnak más a készlete – az enyém ilyen, az enyém ez, ebből kell kiindulnom. Ha jól helyettesítem be a készen kapott értékeket a megfelelő helyre, akár még pontosabb, jobb képletet is kaphatok, mint azok, akik látszólag kedvezőbb adottságokból indulhattak ki.

Alkotó embernek meg éppen hogy javára válhat minden különleges, átlagostól, normálistól eltérő, periférikus helyzet. Igaz, hogy kevesebb benne a biztonság és kényelem, de hát ugyan nem a veszélyből és a gyötrődésből merít-e az, aki fest, komponál, ír.

Ahogy valamely élethelyzetről, ugyanúgy egy-egy térségről is a művészek egészen másként vélekednek, mint a sztereotípiákban gondolkodók. Ahol az utóbbiak a modern civilizáció tektonikus szakadékát, a komfortos világ végét látják, ahol kijelölnék a fejlettség és az elmaradottság, a szabadság és a bezártság közötti senkiföldjét, nos, ugyanarról a térségről az emelkedettebb elmék, poéták, piktorok, komédiások azt vallják, nincs izgalmasabb hely, mint az, ahol  kultúrák, nyelvek, vallások és nemzetiségek találkoznak – lehetőleg minél távolabb a hatalmi gócoktól. Ami másnak átkozott provincia, íróember számára lehet olyan sajátos intellektuális régió, amely ismeretlen dimenziókat nyit a mélységek és magasságok felé, lehetővé téve, hogy a lokális értékek alig pislákoló jelzőtüzei kirajzoljanak valami titkos kifutópályát a kozmikus gondolatok számára.

Ez pedig nem jelent kevesebbet, mint hogy kisebbségben élni, periférián élni, mezsgyelétet és peremlétet megélni: nagyszerű kiváltság.

Megélni – de nem beleragadni. Időben felismerni a provincia cuppogó sarát. Belelépni, átgázolni rajta – aztán elegáns mozdulattal lerúgni a lábunkról. Vállalva, hogy a benne caplatók emiatt a mozdulat miatt árulónak tekintenek.

Hosszú ideje már annak, hogy nem tudok azonosulni az olyanfajta kárpátaljaisággal, amely kollégáim többségének identitását meghatározza – és alighanem be is határolja. Bár nem kétlem, hogy a sérelmi magatartásból, a történelmi nosztalgiából és a közösségi sorsverés létélményéből táplálkozó alkotói habitus alkalmas keretet adhat egy hiteles életmű létrehozásához, mégis inkább a folytonos önismétlés elsekélyesedő példáival találkozom. Ha a mostohaság folytonos felpanaszolása és a mégis kitartás fogcsikorgató pátosza képezné a kárpátaljaiság legfőbb ismérvét, akkor én valóban nem tekinthetném magam kárpátaljai írónak – és szó se róla, korábban többször éreztem úgy, hogy szellemi értelemben már emigráltam innen.

Az erősebb nagyítású lencseüveg fókuszában azonban egy ideje más összefüggések rajzolódnak ki előttem. Ha eddig azzal fölényeskedtem, hogy „miféle gyökerek? – nekem szárnyaim vannak!” – akkor most higgadtan és megelégedéssel belátom: ezer kötelék fűz ehhez a földhöz. Vékony, csillogó nemesfém szálak, göcsörtös, durva légzőgyökerek – és a gravitáció érzékeny erővonalai. Ide fűznek. De rugalmasságra tanítottam valamennyit: ha akarom, a Holdig is elengednek.

Schmitt Pál lemondása

A magyar köztársasági elnök lemondását sokan túlértékelik. A demokrácia győzelme - mondják, holott ilyesmiről csak akkor beszélhetnénk, ha a csúfos plágiumbotrány közvetlen következményén (lemondás) túl az államfő mögött álló, őt jelölő, megválasztó és végsőkig támogató politikai erők is levonnák a megfelelő következtetéseket. Erre azonban láthatólag nem mutatnak különösebb hajlandóságot.   

Amikor ez év januárjában, egy héttel az alapos plágium-vád megjelenése után a közrádióban először adta elő szánalmas hazugságait, akkor készítettem a Schmitt Pál lemondott nevű oldalt - a várt esemény virtuális megelőzése jegyében. Nézettsége eleinte nem volt számottevő, de aztán februárban növekedésnek indult. Az utóbbi napokban már több százan találtak rá a Google-keresés révén. Az elnöki bejelentést követően az egyéni böngészők száma ezres nagyságrendre rúgott.

Az oldalt most frissítettem, megtekinthető rajta a parlamenti közvetítés felvétele - az a sok-sok ostoba és szánalmas mentegetőzést, amit az elnök úr összehordott. Majd lemondott. 

Nem azért mondom, de van ilyen oldalam is: Lemondott Orbán Viktor - Orbán Viktor lemondott.

De nem csupán a schmitti magyarázkodás volt nevetséges, hanem az is, ahogy a kormányoldal utólag is mosdatja Orbán Viktor szerecsenét. Szerintük a lemondás SP erkölcsi nagyságát bizonyítja. Haha. Bizony mondom, erkölcsi silányságra, hitvány és megvetendő emberi jellemre utal mindaz, amit Schmitt az elmúlt hónapokban művelt. Azzal, hogy vedelme alá vette, mi több, megdicsőíteni próbálja, kiállította magáról az elégtelen jegyeket tartalmazó erkölcsi bizonyítványt a magyar politikai jobboldal is.

Doktorok egymás közt

Nem álltam meg, én is összemásoltam valamit:

Schmitt Pál lemondott

Gellért-hegyi álmok